Írásunk szomorú aktualitása a koronavírus-járvány, amely többek között a gazdaság működésére is hátrányosan hat. A munkaadók, különösen a közép- és kisvállalkozások nagyon megérzik a kereslet, árbevétel visszaesését, ezért a fellépő pénzügyi nehézségek miatt a fizetőképesség fenntartása, megőrzése érdekében kényszerű lépéseket kell tenniük, és munkavállalóikat kell elbocsátaniuk. Alábbiakban az azonnali felmondásra vonatkozó munkajogi szabályokat foglaljuk össze röviden.*
A munkajogi jogviták egyik gyakori kérdése, hogy mikor jogszerű a munkáltató azonnali hatályú felmondása.
A munkaviszony típusától függően az azonnali hatályú felmondást a jogalkotó különböző feltételekhez kötötte, melyeket a következőkben ismertetünk.
Felmondás próbaidő és határozott idejű munkaviszony esetén
A munkavállaló próbaideje alatt a munkáltató azonnali hatállyal – indoklás nélkül – jogszerűen megszüntetheti a közöttük fennálló munkaviszonyt. A munkáltató azonnali hatállyal megszüntetheti a munkavállalóval fennálló határozott idejű munkaviszonyát is, de ebben az esetben a munkavállaló tizenkét havi, vagy ha a határozott időből hátralevő összeg egy évnél rövidebb, a hátralevő időre eső távolléti díjra jogosult, amelynek összege megközelíti a munkabér összegét. Érdemes tudni, hogy abban az esetben, ha a határozott idejű munkaviszony lejár a meghatározott idő leteltével, nem szükséges a feleknek jognyilatkozatot tenniük a munkaviszony megszűnéséhez. Ez esetben az a körülmény sem számít, ha a lejárat idején felmondási tilalomra alapot adó helyzet áll fenn. Ugyanis a munkaviszony határozott idő lejárta alapján szűnik meg, az nem tekinthető felmondásnak, azaz a felmondási tilalmak sem érvényesülnek.
Határozatlan idejű munkaviszony esetén az azonnali hatályú felmondás korlátai
Ha a munkavállalónak határozatlan idejű munkaviszonya van a munkaadójával, akkor lehet a munkáltatónak a munkavállalóval fennálló munkaviszonyt azonnali hatállyal megszüntetnie, ha a munkavállaló a munkaviszonyból származó lényeges kötelezettségét szándékosan vagy súlyos gondatlansággal jelentős mértékben megszegi, vagy egyébként olyan magatartást tanúsít, amely a munkaviszony fenntartását lehetetlenné teszi. A munkáltatót ebben az esetben is terheli az indoklási kötelezettség. A munkáltatónak a felmondását valós tényekre kell alapoznia. A felmondás okát le kell vezetnie a munkáltatónak, hogy a munkavállaló mely kötelezettségszegése volt olyan mértékű, amelyből okszerűen csak az következhet, hogy vele a munkaviszonyt azonnali hatállyal meg kell szüntetni. A munkáltatót terheli annak bizonyítása, hogy az azonnali hatályú felmondás indoklása valós és okszerű.
Ha a munkáltató arra kényszerűl, hogy a munkavállalóval fennálló munkaviszonyát a működésével összefüggő ok miatt, például az árbevétel, vagy a kereset jelentős visszaesése miatt kell megszüntetnie, akkor a felmondási idő megtartása, illetve az esetleges végkielégítés megfizetése mellett teheti ezt meg jogszerűen. A munkáltatót ebben az esetben is terheli az indoklási kötelezettség.
A felmondás és a közös megegyezés különbsége
A munkaviszony megszüntethető felmondással és a közös megegyezéssel is. Nagyon sokan összekeverik e két fogalmat, ezért szükséges egy tisztázó magyarázat. A felmondás az valamelyik fél egyoldalú nyilatkozata, és annak elfogadásához nem kell a másik fél hozzájárulása. A felmondás közlése írásban történik, és annak átvételét általában írásban kérik igazolni. A munkáltatónak a felmondását indoklással kell ellátni, és a megszűnés okának az indoklásból világosan ki kell tűnnie. A közös megegyezés a nevéből adódóan a felek közös megegyezése és megállapodása a munkaviszony megszüntetéséről. A munkaviszony közös megegyezéssel történő megszüntetése egy kétoldalú jognyilatkozat, valójában egy megszüntetési megállapodás. A közös megegyezésre vonatkozó megállapodásban nem kell a munkaviszony megszüntetésére vonatkozóan indoklást tenni. A közös megegyezésben el lehet térni a felmondási idő alkalmazásától, vagy éppen a végkielégítésre irányadó előírásoktól. A felek a közös megegyezésben vállalhatnak olyan kötelezettségeket is, amely esetleg egy jövőbeli újrafoglalkoztatást foglal magában.
Felmondási tilalmak és várandósság
A felmondási tilalom kétféle típusát jelöli meg az új Mt.: abszolút és relatív felmondási tilalomnak minősülő tényállásokat határoz meg. Az abszolút felmondási tilalmi idő alatt felmondás nem közölhető. A relatív felmondási tilalom esetén a megadott időszak alatt közölhető a felmondás a munkavállalóval, ugyanakkor a felmondási idő csak a tilalmi időszak megszűnte után kezdődhet. A várandós munkavállalók csak akkor támaszthatnak igényt a munkaviszony megszüntetésével szemben, ha munkáltatóját tájékoztatta állapotosságáról még a felmondást megelőzően. Ha ez a tájékoztatás nem történt meg, a munkavállaló felmondása jogos marad. Mivel a tájékoztatási kötelezettség a munkavállaló nő magánélethez való jogát korlátozza, az ilyen magánjellegű adatokról való tájékoztatás csak akkor szükséges, ha a munkáltató részéről megnyilvánul a munkaviszony megszüntetésére irányuló szándék. Kivételt képez az az eset, amikor a várandós nő nem tudott terhességéről a felmondás közlésekor. Ekkor a munkavállaló nő kérheti a felmondás jogellenességének megállapítását.
Mire érdemes figyelni?
Ha munkavállalók vagyunk, érdemes tisztában lennünk lehetőségeinkkel. Nem kis stresszel jár – akár számítottunk rá, akár nem – , ha a munkáltatónk egyszer csak felmondja a munkaviszonyunkat. Ha a rendes felmondást közölték velünk, akkor a munkáltató a munkavégzési kötelezettség alól mentesíthet akár a teljes felmondási időre vonatkozóan is. Abban az esetben, ha közös megegyezésre elfogadására vonatkozó javaslatot tesz a munkáltató, akkor annak elfogadása előtt kérhetünk időt, hogy átgondolhassuk a feltételeket. A munkáltatónak is indokolt az intézkedéseit átgondolni, és olyam megoldást választani, amely a törvényi előírásoknak megfelel.
A feleknek érdemes munkajogásszal konzultálni, mielőtt a munkaviszony megszüntetésére sor kerülne, hogy a jogaikról, kötelezettségekről tájékozódjanak.
*A cikk a Munka Törvénykönyve alapján, illetve a Kúria Elnöke által felállított Joggyakorlat-elemző Csoport (melynek feladata a felmondások és azonnali hatályú felmondások gyakorlatának, és az ezzel összefüggő ítélkezésnek a vizsgálata volt) jelentésének felhasználásával készült.
